Hungarian Anthem

1.
Isten! áldd-meg a' Magyart
Jó kedvvel, bőséggel;
Nyújts feléje védő kart;
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A' múltat s jövendőt!
2.
Őseinket felhozád
Kárpát szent bérczére,
Általad nyert szép hazát
Bendeguznak vére;
'S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád' hős magzatjai
Felvirágozának.
3.
Érttünk Kunság' mezejin
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszejin
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk' gyakran plántálád
Vad Török' sánczára,
'S nyögte Mátyás' bús hadát
Bécsnek büszke vára.
4.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben;
Most rabló Mongol' nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd Töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

5.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán' vad' népének
Vert hadunk' csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenn fiad,
Szép Hazám' kebledre;
'S lettél magzatod miatt
Magzatod' hamvvedre!
6.
Bújt az Üldözött, s' felé
Kard nyúl barlangjában;
Szerte nézett, s' nem lelé
Honját a' hazában;
Bérczre hág és völgybe száll,
Bú 's kétség mellette,
Vérözön lábainál,
'S lángtenger felette.
7.
Vár állott, most kőhalom;
Kedv 's öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek;
'S ah, szabadság nem virúl
A' holtnak véréből,
Kínzó rabság' könnye húll
Árvánk' hő szeméből.
8.
Szánd-meg Isten! a' Magyart
Kit vészek hányának,
Nyujts feléje védő kart
Tengerén kínjának;
Bal sors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A' múltat 's jövendőt!